A másik pedig kedves Leaderünk, jó barátunk, Csacsy által választott Zatar Wetlands. Infantryban. Szeretünk téged Csacsy! Elméletileg a másfél hónappal ezelőttre ígért 1.4 új pályáján játszottunk volna, de másfél hónap késés az nem késés, az EA a Duke Nukem Forever nyomdokaiba szeretne lépni. Mivel több mint egy hete nem indítottam el a BF2-t, ezért nem vártam magamtól sokat, ennek ellenére nem estem ki a gyakorlatból és ugyanúgy aprítottam, mint anno. Húsz perces köridő, két kör, satöbbi - kezdem is a beszámolót.

A meccs előtt tíz perccel derült ki, hogy mégsem biztos a létszám megléte, ezért mindenkit összeszedtünk, akit tudtunk. Kicsit túlteljesítettük az elvárásokat, mert a kezdeti öt emberből valahogyan rögtön kilenc lett. Jean is csatlakozott hozzánk Fujiruval együtt, mert Csacsy |H|EG^-es meccsen volt Street alatt. Tehát első map: Street. Amcsiként kezdtünk, ami az M16 miatt nem volt számomra kedvező - mindenesetre megpróbáltam a legjobbat nyújtani. Az elsö kört két csapattal nyomtuk végig: volt egy húsdaráló és egy kicsit sunyibb, osonós. Hamar befoglaltuk Gas Stationt és komoly harcok folytak Marketért is, amit hamarosan magunkévá is tettünk. Na nem úgy. Ezért viszont komoly árat fizettünk, mert az ellenfél csapatának max a kétharmada próbált minket megakadályozni ebben, a többiek ugyanis oldalt osontak és gyorsan behúzták az amcsi kereszteződést. Az egész körben csak kapkodtuk a felyünket, hogy "azok meg hogy a rákba kerültek oda" meg "az mi a francot keres ott", mivel a coRDHÁsok láthatóan sokkal jobban ismerték a pályát - vagy gyorsabban tanulnak. A körnek az óra vetett véget, így nem nagy különbséggel, de nyertük az első rundot 46-9 arányban.

Második kör, ismét az utcán. Most mi használtuk a sokkal előnyösebb orosz vasakat. A pályát már mindkét fél jobban ismerte, de ez nekünk egy szemernyi előnnyel sem kecsegtetett, mivel még így is ismereti hátrányban szenvedtünk a coRDHA ellen, akik addig teljesen ismeretlen helyekről ugráltak-lőttek-haltak. Engem egy kisebb csapatba osztott a boss és feladatom a hátrasunyulás és foglalás volt, míg az ütőképesebb squad alkotta az úthengert. A második körben már jobban figyeltünk a védekezésre is, amit nagyon jól tettünk, tekintve, hogy többször tették azt, amit én a kisebb csapattal. A körben a végére már egész jól domináltunk, így végül sikerült mindent behúzni előlük. A végeredmény tehát a pályaismereti hátrány ellenére is 77-0

Következett a várva-várt Zatar. Hadd köszönjem meg itt is Csacsynak a kitűnő pályaválasztást - Ennél jobb nem is juthatott volna eszébe, mivel a pszichológiai hadviselést követve taktikánk az ellenfél halálra untatása volt. Némi problémát csak az okozott, hogy ez majdnem visszafelé sült el. MEC-ként kezdtünk és szakaszvezetőként nekem már a kör legelején futnom kellett, hogy aztán a később rám spawnoló tagok frissen beelőzzenek. Hardcore alkotta a másik csapat fejét, aki eleinte egy megkerülő cselt akart alkalmazni, de erről lebeszéltük, lévén a kör csak húsz perces. Először értünk a zászlóhoz és mi is bírtuk tovább az öldöklést, ezért miénk lett az előny. Én személy szerint teljesítettem a parancsot és jól elbújtam. Szerencsémre találtam egy takaros kis házikót a bázis mögött a domboldalon, ahova beékeltem magam. Ekkor jött a várakozás. Nem is kevés. Időközben körbenéztem a kunyhó belsejében és találtam pár takaros kis vaságyat, meg vodröket. Nagyon jól néztek ki így együtt. Kifáradtam a várakozásban, ezért elmentem enni, inni, üríteni egyet és mire visszatértem, boldogan vettem észre, hogy 131-0-ra megnyertök a kört.

Utolsó map, utolsó kör, utolsó húsz perc szenvedés. Most miénk a hosszabb út (vagy csak annak tűnt), de mégis mi értünk hamarabb a zászlóhoz. Lehet, hogy a folyamatos váltás miatt, amit a nem egyszerre spawnolgató emberek jelentettek, bár a fene tudja. Most Hardcore engedélyt kapott a nagyon cseles lopózás kivitelezésére és Face/off hátulmaradva védte a főbázisunkat. Csacsy vezette az előretörő csapatot, amellyel elfoglaltuk a dombot és jól bekempeltük az egészet. Ismét jött a várakozás, amelyet kábé öt perccel később Hardcore váratlan halála szakított meg - ennyit erről. Sikerült a kör végéig folyamatos irányítás alatt tartanunk mindkét pontot, bár Facenek meggyűlt többször is a baja a Hardcore-imitátorokkal. A kör végén vesztettük el csupán az irányítást, azt is a főbázis majdnem befoglalásával érték el a corDHÁsok. Az utolsó pillanatokban Hardcore végül elért a MEC zászlóhoz, amit az azonnal átcsoportosított emberekkel gyorsan be is húztunk. Egyetlen emberük maradt, Gerzson, aki már Streeten is figyelemre méltő sebességgel gyűjtötte és osztotta a fejeseket. Csak tőlem kapott ötöt, amit valamennyire vissza is tudott adni. :D A végén megpróbálta az eléggé laza védelemmel ellátott főbázisunkat bevenni, de Face/off csodás (fejbe- :D) késelése megakadályozta ezen tervének beváltásában. Ezennel Face/off kiértdemelte a fullmemberi tagságot és a kört 167-0 arányban, a meccset pedig borzasztó 421-9-es fölénnyel zártuk.