| Önéletrajz Nevem Nagy Juanito Vuelta el Pedronio Armani Gustav Péter; arab olajsejk vagyok. Szüleimtől örököltem a legtöbb értékemet, ők hagyták rám a gyémántkastélyt, amit most csak az öngyilkos merénylőnek tanuló Bélácska használ hétvégi házként. Örököltem még egy színarany Mercedes-t is, de már nem fért be a Lamborghini-k, Ferrarik, McLarenek, Aston Martinok, Porschék, Jaguarok és Rolls Royce-ok mellé a régi, hatemeletes parkolóházamba, így ezt a hagyatékot Lindácska kapta, az ő gépparkjában még van egy kis hely vagy legfeljebb hazavág pár régebbi Porschét. Kaptam még a szüleimtől egy kisebb olajmezőt és párszáz négyzetkilométernyi legelőt szolgákkal és vadakkal. Elvégre még mindig fincsi az elefántcomb… Hagytak még rám egy cirka 400 km-es partszakaszt, hadd tudjak már nyugodtan napozni, anélkül, hogy folyton rám ugrálnának azok a kis taknyosok… Ja és még a papi kikötője is az enyém lett, bár meg kellett érte küzdenem a tizenkilencedik bátyámmal. Végre tudom hol tárolni a jachtomat, meg a tengerjárómat. Eddig folyton el kellett kocsikáznom a legközelebbi repteremre, hogy a helivel el tudjak repülni a hajóimra. Apropó… Majd elfelejtettem, hogy végre megkaptam a hetedik repteremet is! Végre nem azt az elavult helikoptert kell használnom, hanem szinte bárhova utazhatok az A380-asommal. Az egyikkel. Mindig van pár tartalék, mert azok az idióta stewardess-ek mindig leöntik az egyik ülést kávéval. Csak azt tudnám, hogy miért tartom meg még mindig őket… Észak-Szaúd-Arábiában élek a rokonaimmal együtt. Van pár kisebb területünk, amiket felosztva használunk, így elkerüljük a családon belüli viszályt. Mindenünket megosztjuk egymással, hogy senki se szenvedjen hiányt semmiből, bár elég ritkán fordul elő, hogy a hentesek vagy az ételhordók sztrájkolnak. Ilyenkor az első lépés a kisebb, párezres sereg ébresztése, ugyanis csak ők tudják gyorsan lerendezni az ilyen eseteket. Második lépésként párszáz új munkást kell keresni; általában ez a nehezebb feladat. A múltkor beszereztem még néhány tudóst is, hogy fejlesszék má’ ki azt az időgép nevű izét, bár nem tudom, hogy mi a fenéért pazarlom erre az idejüket, mikor üresedés van a takarítóknál… Egyszerűen nem értem meg, ha azt mondom nekik, hogy fényesre polírozzák a spagettit, akkor mi a fenéért nem csillog?! Lehet, hogy azokat az idióta szakácsokat nem Olaszországból kellene hozatnom. Tényleg, elég rég ettem magyar kajákat, hát hozatok pár hungari séfet. Ha már a személyzet cseréje eszembe jutott, nem kéne elfelejtenem, hogy az olajkutak is elég gyéren szívják az anyagot. Napi alig 800 tonnát bírnak azok a szutykok termelni, aztán még finomítani is kell… Nem bírom felfogni, hogy mi a rákér’ nem lehet tengervízzel hajtani a kocsijaimat. Asszem kellene még pár sárga mérnök is… Megyek is és elintézem.
Szathy®™© | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
